eat this!: február 2012

"Hát tegnap este sikerül (sajnos) egy korszakot lezárni az életemből. Bár még az elején hozzá teszem, hogy remélem csak ideiglenesen! Gimnazista éveim törzshelyét , az Irish Pubot be kell hogy zárják. Igaz a kocsma nem szűnik meg, viszont szeretett "komáros párom"-ék nem tudják egy jó hosszú ideig üzemeltetni azt. És sajnos ki tudja mit hoz a jövő...

Röviden, hogy miért is voltak ők és a hely olyan fontos? Iskola után (és lyukas órákban is) mindig volt 1 óránk a busz indulásig. És hát mi mással lehet eltölteni a délutánokat mint egy kis kocsmázással? És itt nem arra célzok, hogy mindennap lenyomtunk egy sört. Sokszor csak teázás volt, vagy csak egy kóla + sakk kombó. Nem egyszer mentünk oda kiönteni a lelküket, gondjainkat s bajainkat ott mindig sikerült kibeszélni. Persze rengeteg vicces sztori is van hogy mik történtek ott egy-egy hosszú éjszakázás alkalmával...

Lényegében tinédzser korunk délutáni napközije volt. És máig, akár hányszor visszamegyek úgy érzem mintha megint 16-17 éves lennék. Összesen 5 éven keresztül voltunk ott törzsvendégek, heti rendszerességgel jártunk be, így nem csoda, hogy Elviráék is megszerettek bennünket. Hiába, jött az egyetem, de azért még mindig vissza-vissza járunk párszor egy évben.

De hát öregszünk, változik a világ és körülötte minden más is. Szerencsére az emlékek megmaradnak, csak vigyázzunk rájuk!"

Ezzel a "pub zenével" egészítem ki ezt a napló bejegyzést.

Ezzel a bejegyzéssel egy új "sorozatot" indítok retro címke alatt. Szerintem lassan így 2012-ben eljutottunk odáig, zeneileg is, hogy a 2000. év környéki zenék is már megkaphatják ezt a jelzőt. Lehet, hogy a zenészek ezzel vitatkoznának, de én mégis így érzem.

Szóval a minap eszembe jutott gyerekkorom egyik kedvenc bandája az Eiffel 65. A legelső eredeti CD-m is ettől a bandától volt. Biztos mindenki ismeri őket (legalább is a 90 előtt születettek) hisz elég felkapott banda volt anno. És hát úgy gondoltam simán megérdemelnek egy posztot, remélve, hogy másnak is sikerül a zene által régi emlékeket előhozni.

És ahogy többnyire szoktam, nem a befutott számukat linkelem, hanem az én kedvencemet. A Loosing You-t.

Csak hogy a kedvencből kettő van, és nem tudtam választani. Szóval ha valaki a mai zenei ízlésnek megfelelően nem kapcsolt el az előző szám után, annak itt a másik. Egy dal arról, hogy hova lettek a 80-as évek dallamai.