from the Diary

"Nem jó felnőni. Megöli az ember lelkét. Az egyetemmel kezdődik, de csak rosszabb lesz. Rohangálsz egész nap a dolgod után, utána dolgozol rajta, hogy minden sikerüljön, hogy ne maradj le. Annyira koncentrálunk magunkra, hogy mi legyen, hova tovább, hogy nem jut idő önmagunkra és az érzéseinkre.

 Anno minden nap úgy mentünk, hogy tele voltunk érzésekkel; szeretet, utálat, szerelem, félelem, barátság és csak arra vártak hogy kibuggyanjanak. Mindennap szembe néztünk velük, néha jó volt néha rossz.
De most mi van? Ha sikerül valamit véghez vinni a saját érdekünkbe csak akkor lesz jó. Amúgy meg stresszelünk egész nap, hogy mi lesz legközelebb... Ha van pár szabad óránk, akkor is csak az első kocsmáig jutunk el, és csak annyit tudunk már kérdezni, hogy mi van veled. És nem jut idő megtudni, hogy belül mi van veled.

Akkor hogy is van ez?
Csak azért élünk, hogy gyerekek lehessünk, és ha felnövünk, csak azért leszünk, hogy mások is gyerekek lehessen arra a röpke pár évre, amíg végül ők is felnőnek és jól megszívják.
Ha valakinek van egy évben pár napja, hogy újra gyerekként élhessen életbe vágó problémák nélkül, az jól becsülje meg, és tegyen meg mindent, hogy ne veszítse el azokat a napokat, mert lehet , hogy az tartja életben...